Szóval szuper a szállásom, Lefteris a tulajdonos nagyon jó arc! Kaptam tőle egy kisebb hátizsákot, ezért úgy döntöttem,  hogy a mai túra után visszatérek a hegyeken keresztül levágva a távolságot.  A  jó szállás itt nagy kincs, meg kell becsülni. Agios Athanasios területén pedig nagyon bizonytalan, hogy sikerülne -e valamit találnom.

Paleokastritsa környezetét, mint a sziget legszebb részét említik. A falucska méltán viseli e megtisztelő címet, hiszen természeti szépségei egyedülállóak a szigeten.

Paleokastritsa partvidékét hatalmas sziklák borítják, öbleiben a víz ezernyi árnyalatával találkozhatunk. Strandjai sziklásak, kavicsosak. Természeti kincsei közül említést érdemelnek a különböző sziklaképződmények és érdekes alakzatok, valamint a kristálytiszta tengervíz. Összesen 2 félsziget és 5 kis öböl alkotja a csipkézett partszakaszt, melynek szépségét nem veszik el a szállodák és egyéb szálláshelyek, melyek a partok közelében épültek. Az öblök igazi búvárparadicsomot jelentenek, a tenger élővilága itt igen gazdag.

Érdemes csónakázásra indulni, a sziklákban több érdekes barlangot fedezhetünk fel. A település legismertebb része a hármas öböl, ahol a hagyományok szerint egykor a phajjákok vendégszerető népének városa volt. Homérosz szerint itt talált rá a hajótörött Odüsszeuszra a phaják király leánya, a hókarú Nausika. Sőt, még az Odüsszeusz előtti időkben is híres volt az öböl, az aranygyapjút kereső argonauták is megpihentek itt.

A csodálatos Ortodox monostor talán a sziget második leghíresebb látnivalója! Az épületegyüttes Paleokastritsa központjában egy dombon áll, ahova egy kiépített aszfalt úton juthatunk fel. Állítólag a legrégebbi monostor a szigeten és a mai napig is szerzetesek lakják, akik itt élnek és alkotnak. A monostor korabeli feljegyzések alapján 1228-ban épült, ám mai formáját csak a 18. században nyerte el. A monostorban megcsodálhatunk egy gazdagon díszített templomocskát, melyet Máriának szenteltek, illetve egy ikonfestő múzeumot is berendeztek, amelyben rengeteg korabeli tárgyat nézhetünk meg. A monostor kertje meseszép virágokkal és növényekkel tarkított, és innen látni az alattunk elterülő  paleokastritsai öblöket és sziklákat is. 

A falu felett 160 méterrel magasodik Angelokastro vára. A hegycsúcs elég nehezen megközelíthető, egy meredek ösvényen kell felkapaszkodni. A vár egyik utolsó bástyája volt az Epiruszi despotatusnak, vagyis az ortodox fejedelemségeknek, melyek tovább éltek a Bizánci Birodalom széthullása után. A nevét építőjéről kapta, II. Mikaél Angelos fejedelemről, illetve a vár közepén található Arkangyalok kápolnájáról.

Paleokastritsa a legismertebb és minden bizonnyal legszebb korfui üdülőhely. A fölötte magasodó hegy egyik pontját nem véletlenül keresztelték Bella Vista, vagyis Szép Kilátás névre. A kávézó teraszáról elénk táruló kép világviszonylatban is a legszebb panorámák egyike. A két öblöt keskeny földnyelv választja el, a sziklákat buja növényzet fedi. A helybéli fiatalok megirigyelték az acapulcoi sziklaugrók dicsőségét, de nem a turisták kedvéért, csak saját szórakoztatásukra végzik veszélyes mutatványukat.

A tengerből kiálló sziklaszirteket érdemes hajóval vagy vízibicikli közelebbről is megnézni. Több kisebb sziklaüreg alakult ki itt. A barlangok aljáról visszaverődő napfény a tenger vizén áthaladva csodálatos kék és zöld színeket hoz létre, melyet a helybéli csónakosok szívesen mutogatnak.

A legszebb panorámát a festői szépségű Lakones falu kilátójából csodálhattam meg, ahová egy meredek gyalogos ösvény vezet Paleokastritsa-ról. Állítólag a  világ 10 legszebb kilátással bíró pontja között tartják számon, mondjuk én ezzel vitatkoznék....  Több kávézó épült itt, hogy a látogatók megpihenhessenek, de nem újdonság, hogy egyik sem volt még nyitva. Nem sokkal ezután a Corfu Trail általam leginkább várt gyalogos szakasza,  rálátással Agios Georgios tengerpartjára egy oldalról kikövezett ókori szekér úton.

A nap szomorú krónikájához tartozik, hogy egy kisebb útvonal tévesztés miatt egy 1,40 magas bozótos kellős közepén találtam magam,  ahol visszanézve 1 óra alatt tettem meg 80 métert......!!! A tövisektől szétszabdalt lábaim állapotára nincs jó kifejezés, még „utolsó üzenet” videót is készítettem az utókornak, tisztára 127 Hours érzés volt.

Célom elérése után a visszaút a hegyeken keresztül gyógyír volt sebeimre, nagy találkozás Spiroval, aki 1977-es évjáratú Nissan F-10 autójával elhozott egy darabig.

Ha érdekelnek a gyalogos zarándok utak és a hátizsákos kalandtúrák, akkor tekintsd meg a túranaptáramat.