Még az előző nap margójára: Érkezés repülővel, tökéletes pontossággal Szalonikibe, ebéd és 3 órás megbeszélés a görög üzleti partnerrel az IKEA éttermében. Külön köszönet Orsinak az ebéd meghívásért és az ajándékba kapott görög adatkártyáért! Majd 4 órás buszút Igoumenitsa városába, a buszon ülőket jól elszórakoztatta egy idős görög hölgy, aki telefonálási szokásai alapján egyrészt tök süket, másrészt kb. 1 hete van mobil telefonja…. Mivel lekéstem az utolsó kompot, ezért Igoumenitsa városában kerestem egy szimpatikus motelt.

Ébredés után a főtéren található pékségben reggelit vásároltam, amit csak a kompkikötőben akartam elfogyasztani. De még meg sem érkeztem, a kompkikötőben már 3 kóbor kutya állt körülöttem a friss pékáru illatát megérezvén. Egyik terhes volt,  ezért a sonkás papucsom felét megnyerte! 8.45-kor indult a komp, de negyed 9-kor a jegyiroda kasszája még nem volt nyitva..... Nem sietik el, egyből elkaptam a mediterrán életérzés fonalát :-)
Furcsa volt, hogy rajtam kívül minden kompon utazó ember talpig feketében volt. Aztán leszállás után a halottas kocsi látványa ráébresztett, hogy nem a korfui Depeche Mode klubba igyekeznek. Lefkimmi kompkikötőjétől a Korfu Ösvény kiinduló pontjára, Kavos nevű faluba aszfalton érkeztem, gondolataimat az elmúlás témája lengte körül.

Kavos-ban csak az útikönyvem nagyon részletes leírása alapján találtam meg az első CT jelzést.  Már itt lehetett volna sejteni,  hogy nem Camino szintű felfestésekre kell számítani.

Korfu legdélebbi pontját nem érinti a Korfu Ösvény, de egy szűk erdei ösvényen keresztül meg tudtam közelíteni. Valószínűleg egy elhagyatott egykori világítótorony romjait találtam,  ahol már az egykori nappali közepén nő egy olajfa.  Az utóbbi 2 évben nem az első eset, hogy ilyet látok. 

Penaghia Arkoudila kolostor romja felett az első nagyszerű kilátás, de nem volt igazán élvezhető, mert háborgott a tenger és beborult az ég is.

A nyomvonalat követve Paralia Arkoudila homokos strandja következett, de a magas vízállás miatt vissza kellett fordulni a felétől és kerülővel folytatni utamat Spartera felé. Egészen Lefkimmi városáig néhány különleges eukaliptusz fa jelentett felüdülést csak,  de Korfu második legnagyobb településén belecsöppentem egy ortodox karneválba,  ahol még lukumades desszertet is ettem.

Szállást nagyon nehezen találtam, valójában egy nyári apartman lakást nyitottak ki a számomra. Nem volt elég, hogy mivel az utóbbi 5 hónapban nem szellőztettek, de a fűtést itt sem ismerik. Hideg volt, de legalább eszméletlenül büdös…..

Ha érdekelnek a gyalogos zarándok utak és a hátizsákos kalandtúrák, akkor tekintsd meg a túranaptáramat.