A kora reggeli indulás elmaradt,  de nagyon kipihenten néztem a mai kihívás elé,  hiszen nem jelzett útvonalon meg sosem mentem, illetve bármilyen furcsa,  meg 46 km-t se tettem meg egy nap. Reggeli a budinoi élelmiszer bolt lépcsőjén, otthonról hozott kedvenc müzlimet áztattam 1 liter eredeti umbriai tejben.
Rengeteg szőlőbirtok mellett haladt utam, de hagyom meg érni 1 hétig a fürtöket:-)
Érthetetlen 45 perces szarakodás és idővesztés Bevagna városában, ahol belefutottam egy temetésbe  (öltözködés szempontjából az olaszok nem igazán adják meg a módját....) és ráadásul 2 rossz arcú öregember rossz irányba irányított, miután a Porta di Foligno városkapu iránt érdeklődtem. Ettől függetlenül szép emlék, mert Bevagna az egyik legszebb umbriai városka, római eredetű épületekkel, hangulatos utcákkal és gyönyörű terekkel.

Ebédemet már Montefalco központi terén a legszebb épület oszlopsorának árnyékában, ideális körülmények és kilátás mellett kanalaztam. Lenyűgözőek ezek az umbriai, középkorból szinte teljesen épen megmaradt kisvárosok a szűk sikátoros főutcáikkal és az abból nyíló meg kisebb sikátoraikkal, telis-teli virágokkal! Hiába haladtam szép tájakon, de nehéz volt folyamatosan csak a könyvre hagyatkozva tájékozódni. Volt olyan 1,5 kilométeres szakasz, ahol négyszer kellett irányt változtatni, nehéz ennyi kilométeren keresztül folyamatosan a könyvet bámulva és olvasva koncentrálni.
Fratta nevű faluban a 0,66 literes Peroni-t ittam 1,80 EUR áron, alig akartam hinni a fülemnek a tegnapi 0,33 literes változat után (4,00 EUR Spelloban). Kellett is a hangulatfokozás az utolsó 16 km-re! Az utolsó 11 km-en aszfalton mentem a könyv rossz instrukciói miatt (nem is lehet egy 150 oldalas útikönyvben tévesztés nélkül az összes jobb és bal kanyarodást hiba nélkül leírni). Már Spoletoba érve is még lélekromboló legalább 3 km-es szakasz az elővároson keresztül a belvárosig.
Az utolsó 5 km-en úgy éreztem magam, mint egy ökölvívó a 10. menet végén, aki akkorra már másodszor kerül padlóra,  de csak azért is feláll a győzelem reményében, mert érzi, hogy pontozással még mindig ő áll jobban!

A sétálóutcára érve Cézár salátával jutalmaztam soha nem látott teljesítményemet és ha némi nehézség árán is, de elfoglaltam szállásomat a San Ponziano kolostorban egy furcsa alku után a főapácával.