Zuhogott az eső egész éjszaka és reggel, borzasztó éjszakám volt. A Via Roma sárga-kék jelzéseit Ferentillo határában közvetlenül Monterivosaba érve ismét felfedeztem, és mivel nem volt kedvem már 3 percenként úti könyvet nézegetni, gondoltam úgyis minden út Rómába vezet, veszítenivalóm tehát semmi. A könyvet azon nyomban bezárva úgy döntöttem, hogy innen már csak a kék-sárga útjelző táblákat fogom követni teljesen Rómáig. Új telefonom gyorsan beázott és önmagától kikapcsolt (teljesen 2 nap akku szárítás után állt végleg helyre). Ez a tény nem igazán fokozta a lelkesedésemet az egyre erősödő esőben való gyaloglás iránt, de nem volt más választásom….
A Marmore vízesés egyszerre testesíti meg a gyönyörűséget és a természet döbbenetes erejét, ahogyan 165 méteres magasságával (531 láb) 3 lépcsőben zuhan bele a Nera folyó vizébe. A csodálatos táj szépségét a Nera folyó mellett haladva élvezhettem Piedilucoig. Piedilucoban először betértem a templomba, amit Assisi Szent Ferenc 1217-es látogatása után kezdtek építeni, majd fürdés a tó jéghideg vizében, már rálátással egy olyan dombra épült városra, amibe azonnal beleszerettem. Kiderült, hogy Labro a neve, egyáltalán nem szerepelt az útitervemben, mert a zarándokút néhány száz méterrel elhalad mellette. De a belső hangok azt súgták, hogy nekünk kölcsönösen dolgunk van egymással…. Lelkesedésemet fokozta, hogy a városkapu előtt megismerkedtem a polgármester feleségével, aki immáron Giacomo polgármesterrel kiegészülve, erőteljesen próbáltak lebeszélni a mai további gyaloglásról és ajánlották fel az ingyenes labroi zarándokszállást számomra. Fogalmam sem volt, hogy milyen élmény vár rám, de nem mondhattam nemet a kérésükre. Még a szálláshely elfoglalására várva megismertem 2 egyetemista srácot, Emanuele és Faustóval sokat beszélgetve kellemesen vacsoráztunk, miután elintéztem nekik is, hogy Olaszország legszebb kilátással bíró „luxuslakosztályban” éjszakázhassanak.

Umbriában gyakran érzi úgy az ember, hogy a korábban megismert városkáknál nem nyújthat szebbet a vidék. Bár ez már Lazio tartomány, de Labroban még inkább felerősödik az az érzés, hogy ez a város felülmúlhatatlan. Labroban kaptam a legautentikusabb zarándokszállást a parókia legmagasabban fekvő szobájában, a város legmagasabb pontján lélegzetelállító kilátással a piedilucoi tóra! Labro egy 1000 éves falu, ahol azt hinnéd, hogy egy középkori filmforgatás helyszínen vagy és a díszletek között sétálsz. Álomvilág, csak ha megfogod az ezer éves falakat,  akkor döbbensz rá, hogy ez mégis a valóság!