Nehéz szívvel váltam meg örökre szívembe zárt városomtól, ezért kora reggel még a főtéren fogyasztottam el müzli –tej kombinációmat. Az alternatív útvonalat céloztam Fara in Sabina felé, mert úgy gondoltam, hogy egy korai érkezés után már csomagjaimat biztonságba helyezve tudok nyugodtan átsétálni a farfai apátsághoz. Borzadály volt ez a nap, bár igen jól indult. Első megállóm a Chiesa di Santa Vittoria temploma volt, ahol éppen egy esküvőre készültek. Az amúgy is nagyon hangulatos templom gyönyörűen volt feldíszítve. A templom külön érdekessége, hogy egy 5 km-es középkori, de már modern lépcsőkkel megerősített alagút vezet Monteleone városközpontjába. Megengedték, hogy a fejlámpámmal együtt felfedezzem egy kicsit az alagút kezdeti szakaszát, kb. 500 métert mentem is az „egyirányú” szakaszon.

Poggio Moiano után kellett volna szétválnia az útnak, de nem volt semmiféle erre utaló jelzés. Majd jóval később egy Y kanyarban egy villanyoszlopra alig láthatóan felfestve sárgával Ponticelli kékkel pedig Farfa. Farfa irányába indultam, mert célom továbbra sem változott illetve Fara in Sabinaban tudtam visszacsatlakozni az útikönyvemben már részletes leírással ellátott útvonalra. Két kilométerrel később egy autópálya felüljáróján hatalmas elosztó tábla, hogy az általam választott irányba 400 méter múlva további útbaigazítás azaz "valami". De még 2 km után is "semmi", ami azon felül,  hogy bosszantó,  érthetetlen,  hogy  fordulhat elő.  Ismét a GPS (köszönet EP-nek a ViewRanger ajánlása miatt) és már a helyes irányba aszfaltúton haladva egy sárga nyíl, felette SF felirattal. Ez is maradt az utolsó Fara in Sabinaig, hát olasz barátaim ennek az alternatív útvonalnak a jelzéseit nem vittétek túlzásba….. Az utolsó néhány km elég combos volt, elég hirtelen kell 400 métert emelkedni. A farfai kirándulást már elvetettem az időfaktor miatt, de azt nem gondoltam, hogy az egyedüli szálláslehetőséget kínáló Clarissa Eremite kolostorban 2 órát kell várnom az első, szállásügyben igazán illetékes apáca felbukkanására. De találtam a kolostor kertjében hasznos elfoglaltságot, egy gyümölcsfáról „szüreteltem” szederhez leginkább hasonlító gyümölcsöt. Édesebb és pikánsabb az íze, mint a szedernek, eszméletlenül finom volt! Sajnos egyetlen hátránya ,hogy a leve nagyon erős foltot hagy,főleg ha ruhára cseppen. Mire végre előkerült a főapáca, nehezen tagadhattam volna, hogy merre jártam és mit dézsmáltam…..