A természeti szépségekkel bőven megáldott országnak barlangok tekintetében sincs oka a szerénykedésre. Általában a Svájcba érkező turisták a barlangokat kihagyja az úti célok közül a rengeteg további látnivaló miatt. Pedig az országban a világ legszebbjei közé tartozó barlangok rejtőznek, ezért érdemes felfedezést tenni a felszín alatti világban is.

A Thun-tó partján lévő Szent Beatus barlangokban 1900 évvel ezelőtt egy szörnyű sárkány élt, akit egyedül egy ír szerzetes volt képes legyőzni. Ő volt St. Beatus, aki ezeket a barlangokat választotta otthonának remeteségéhez. A középkorban Svájc második legfontosabb búcsújáró és zarándok helye volt a vízesés feletti kápolna. A reformáció alatt leginkább a berni polgárok tiltották és lehetetlenítették el a zarándokok érkezését. A 16. század elején még a kápolnát is lerombolták és befalazták a barlang bejáratát. Ma a Beatus barlang ismét jogosan Svájc egyik legfontosabb turista látványossága.

Ellátogatni ide már pusztán a látvány miatt is érdemes. Egy szép, régi stílusú svájci épület szolgál a barlang bejárataként, mely egy függőleges sziklafalon található. A falból vízesés szivárog az alatta elterülő tóba, hidak és járdák vezetnek el felette. A St. Beatus-barlangok nagy része feltáratlan, de mintegy 1 kilométeres szakaszát bejárhatják a látogatók.

Benne cseppkövek, vízesések és földalatti tavak, valamint egy ősi település nyomai láthatók. A barlang mellett kialakított kis múzeumban egy valaha itt élt medve maradványait is meg lehet nézni. A cseppkőbarlang túravezetővel csoportosan vagy egyénileg látogatható. Én sajnos már időben erősen meg voltam csúszva, hogy csatlakozzak a következő csoporthoz. Aki fázós, készüljön pulcsival, mert bent 8-10 fok volt és a kinti 33 fokos hőségben viselt rövidnacikban nem lesz meleg. Meglepően könnyen járható a barlang, minden részét meg lehet csodálni.

A gyönyörű cseppköveken túl két nagyon izgalmas dolog várja a látogatókat. A barlangon belül lévő tavak olyanok, mint a tükrök. Cseppkövek tükröződnek bennük, ami olyan benyomást kelt, mintha felfelé és lefelé egyaránt ugyanazok a cseppkövek nőnének. A másik a barlangon belüli vízesések, mely patakokban folynak tovább, majd a barlangon kívül is folytatódnak.A barlang a lehető legoptimálisabban van kivilágítva a teljes élmény megélése szempontjából.

Érdemes kora tavasszal menni (április), amikor az olvadó hó miatt fehéren habzó zuhatagként tódul le a víz. Május elején általában még csordogál, később akár teljesen el is apadhat a forrás. Viszont nem ez volt a helyzet az én esetemben, a májusi időpont ellenére igen aktívnak hatottak a zuhatagok. Később találkoztam olyan zarándokokkal, akik 2 nappal korábban nem jutottak be, járhatatlan volt a barlang a hatalmas átfolyó víztömeg miatt.

Első Coachsurfing élményem felemásra sikeredett. Egy nagyon kedves Anyuka fogadott 2 kisgyermekkel, de ennyire koszos lakásban én még sosem jártam. Büdös nem volt, de ragadt minden és a hatalmas káoszban minden lépésre ügyelni kellett, mert valami mindig akadt a lábad alatt. A szobám az emeleten volt, ahová a lépcsőn is életveszélyes volt a feljutás, mert tele volt pakolva könyvekkel, 10 éve talán papírgyűjtéshez gyűjtött magazinokkal (talán megvárják a nagyobbik lány első gyűjtését…) frissen mosott illetve minimum 1 éve ki nem mosott ruhákkal. Ettől függetlenül hálával tartozom, hogy befogadtak egy éjszakára és reggel hatkor a családfő, Stephan is jó beszélgető partnernek bizonyult.

Ha érdekelnek hazai bor- és önismereti kirándulások, hátizsákos kalandtúrák és zarándok utak, akkor tekintsd meg túranaptáramat.