Korán és nagy reményekkel keltem útra, mindig felemelő érzés az utolsó napnak nekirugaszkodni. Mivel még a megmaradt müzli jelentős terhet képviselt a táskámban, utoljára bekevertem egy adagot a friss tej megvásárlása után. Monterotondo városát elhagyva néhány kilométer után már be is értem a Marcigliana természetvédelmi területre. Valericca után egy dombra felérve pillantottam meg először Rómát, de akkor még nagyon sok volt hátra a bazilikáig. Minimum 3x haladtam el „Magántulajdon, belépni tilos!” táblák és sorompók mellett elegáns hétvégi házak között haladva.

Cinquina elővárosa előtt már felerősödött a nagyvárosi hatás, de egy dolog mellett nehéz elmenni szó nélkül. Felfoghatatlan és érthetetlen, hogy engedheti meg ezt egyik legfontosabb zarándokhely, hogy egy hivatalos zarándokút mellett ennyi ideiglenesen lerakott és eldobott szemét rontsa el az összképet és a városba érkező zarándokok kedvét. Térdig jártam a koszban és a mocsokban szó szerint hosszú kilométereken keresztül, több mint lehangoló, hogy erre senki nem figyel és nem áldoz,legalább közvetlenül a zarándokút mentén teremthetnének emberi körülményeket.

Rómába érve első utam a Szent Péter bazilika előtti térre vezetett, a látványtól új erőre kapva pedig könnyedén átsétáltam a németek által üzemeltetett Pilgerzentrum irodájába, ahol át is vettem az első testimonium oklevelemet. Itt értesítették az szállásomat az érkezésemről és megnyugtattak, hogy van szabad hely a speciálisan zarándokok számára fenntartott létesítményben (naponta max. 12 hölgy és 12 férfi zarándok fogadására van lehetőség). 

A Santa Cecilia kolostor mögötti zarándokszállást egy kis keringő után megtaláltam, amely egy adomány alapú (offerta) szállás. Minden kredenciállal rendelkező zarándok 2 napot éjszakázhat itt, reggelit és vacsorát is biztosítanak, nagyon szigorú házirend mellett.  Már a szálláshelyre érve nagy találkozás Philippel és Jannal. Philip apukája és nagypapája magyar (anno 1956) és Zürichből gyalogolt Rómáig. Habár még csak 21 éves, de az utolsó 3 nyári szünidőben a gyaloglást választotta, olyan 1.700-1.800 kilométerre van nyaranta „beállítva”. Jan egy német diák Bielefeldből, ők ketten már a Via Francigena utolsó 10 szakaszán kötöttek komoly barátságot.

Rajtam kívül aznap este csak egy spanyol zarándok érkezett, aki a klasszikus Via Francigena (Canterbury – Róma) olasz szakaszát járta végig. A vacsora előtt mindketten átestünk a hagyományos zarándok rituálén, a lábmosás szertartásán, annak emlékére, hogy az utolsó vacsorán Jézus Krisztus apostolainak is megmosta a lábát. Szállásadóink egymás után mindkettőnk lábát megmosták és alaposan áttörölték, majd a hölgy megcsókolta egyik lábfejünket.