A hegyek szigetének nevezett La Gomera a Kanári–szigetek második legkisebb tagja. A kerekded, kis sziget voltaképp egyetlen 1487 méter magas vulkán, ezért a gyalogos turisták paradicsoma 650 km kiépített túraútvonalával pálmavölgyeken és banánültetvényeken keresztül.

La Gomera fő érdekessége a sziget közepén kialakított, 40 km²-es, a sziget területének mintegy 10%-át elfoglaló Garajonay Nemzeti Park . Az ősi,kanári babérlombú erdőben a névadó babér mellett további 400 növényfaj képviselői fordulnak elő, több mint ezer rovarfaj él a szigeten. Az északon zöld és dús növényzetű sziget dél felé egyre szárazabb, de mindvégig hegyes-völgyes.

A mérsékelt égövi esőerdőt 1981-ben nyilvánították természetvédelmi területté, és az UNESCO 1986-ban felvette a világörökség listájára. Mivel a szigetnek nemzetközi repülőtere nincs, csak helyi, La Gomerára főként komppal juthatunk el Tenerife déli partjáról, Los Cristianosból. A komp a sziget központjába, San Sebastian la Gomeraba fut be – ebben a városkában szállt partra utoljára Kolumbusz, amikor 1492-ben Amerika felé indult.

Rögtön két kellemetlenséggel is kezdődött a nap. Los Christianos kompkikötőjében már az Armas hajó társaság jegypénztáránál állva hatalmas meglepetést okozva 32 EUR áron akarták értékesíteni számomra a gyalogos kompjegyet. Négy hete ugyanúgy egy 1 órás komp utazásért fizettem 8 EUR viteldíjat Igoumenitsa és Lefkimmi között. Elképzelhető lenne, hogy Spanyolországban négyszeresébe kerül ugyanaz a szolgáltatás, mint Görögországban? Hiába bizonygattam, hogy nincs autóm, de maradt az ár.... Még átmentem egy ellenőrzésre a Fred Olsen hajó társaság irodájába is, de mivel drágábbak is voltak és később is indultak, ezért maradt az Armas a befutó.

Amint a kompról leszálltam és néhány száz métert haladtam San Sebastian belvárosa felé, máris éreztem, hogy most ez valami teljesen más élmény lesz, mint Korfu, valami teljesen más dimenzió...... Cél a GR132 parti út és nagyrészt a GR131 a sziget belsejét átszelő átlós út bejárása, ami 300 km felett van, kitérőkkel együtt simán 400 km távolságot is könnyedén összegereblyézek :-)
Adatkártya vásárlásom a Movistar mobil szolgáltató üzletében kudarcba fulladt, hiszen a fennhangon hirdetett ajánlatukat 6,20 EUR (1GB adatkártya +50 perc nemzetközi beszélgetés 6,20 EUR) nekem nem spanyol állampolgárként 23,80 EUR áron kínálták. Mi is ez a negatív diszkrimináció? Most létezik az Európai Unió vagy nem? De nemes bosszút álltam, mert a szemközti Vodafone üzletben 15 EUR áron 1,5 GB adatforgalmat kaptam 60 perc nemzetközi lebeszélhető hívásperccel. Ettől függetlenül érdekelne egy nemzetközi ügyekben jártas jogász véleménye, hogy jogos-e a diszkrimináció. Illetve akkor a Vodafone kínálatában miért nincs megkülönböztetés?

Már a főváros feletti részen sosem látott panoráma, folyamatosan pislogtam és dörzsöltem a szememet, hogy ez tényleg igaz, vagy csak álmodom? Amint pedig kiértem a "vadonba", az érzés leírására megpróbálom megtalálni a megfelelő szavakat a következő napokban. Az Ermita de Guadalupe búcsújáró kegytemplom volt a terv a szigeten való tartózkodásom első napján. A nehezebb trekking alternatívát választva jutottam fel az ereszkedés előtt egy hegy csúcsára, hát tényleg nehezen megfogalmazható a látvány, beszéljenek helyettem a képek. Lenyűgözött az oltár egyszerű, de mégis magasztos kivitelezése! Nagyon jó ötlet volt a részemről, ennek a kitérőnek a beiktatása!

Itt a templom előtt állva hoztam meg a döntést, hogy még mindig nem a GR132 hivatalos szakaszán haladva, hanem további kerülőt beiktatva irány a Casas de Cuevas Blancas, azaz a Fehér Barlangok, amelyek a sziget egyik legérdekesebb geológiai képződményei. Ha visszatértem volna a fővárosba és onnan a GR132 hivatalos szakaszán haladva mentem volna egy darabig, az hatalmas kerülő lett volna. Tehát jöjjön a KALAND! Letérve irányba egy olyan útra, amit a könyvem és az útikönyvem is csak 800 méter hosszúra írt, de kellemes meglepetésként több, mint 2 kilométert kiépített útvonalon sikerült haladni. Aztán amikor már tényleg nem volt tovább, akkor a GPS 1,3 kilométer távolságra jelzett egy 500 méter magasan induló (!!!!!) ösvényt, ami a Fehér Barlangokhoz vezetett. Hát elég nehéz szülés volt, majdnem 2 óra alatt, 2 komolyabb csúcsot is meghódítva, tényleg "járatlan utakon" többször is újratervezve sziklaszirtek peremén hatalmas szakadékok felett egyensúlyozva sikerült extázisba kerülve megtalálni egy újabb hegy tetején az ösvényt. Utólag visszagondolva egyszerű dolog ez, csak éppen nem emberi lábnyomokat, hanem a hegyi kecskék lábnyomait kell követni....

Innen már fél órán belül érkezés és elég kimerült állapotban gyors vacsora. Sátramat hiába tudtam egy 3 oldalfallal is védett egykori mezőgazdasági épületben felállítani, nem gondolhattam előre, hogy mennyire hideg, szeles és félelmetes éjszaka elé nézek......

Ha szeretnél velünk jövőre La Gomera szigetén túrázni, akkor tekintsd meg a részletes túratervezetet.