Schwarzenburg és Fribourg között St. Antoni és St. Martin különleges temploma adott új kihívást fotózás szempontjából.

Különleges élmény a St. Martin településén található Szent Jakab kápolna, amelynek külső falán az akasztófa legendájának a történetét feldolgozó képsorozat látható. A legenda szerint, egy apa és fia együtt ment Santiagóba a Caminón, s itt egy gonosz fogadós az éjszaka leple alatt a fiú hátizsákjába csempészett egy értékes tárgyat. Másnap reggel azzal vádolta meg a fiút, hogy  lopás történt. A bírók elítélték a fiút, s akasztófára küldték. Az apa a fiú nélkül folytatta útját Santiagóba. Visszafelé a fiát még mindig az akasztófán találta, de megmagyarázhatatlan módon már élve. Ez a történet kisebb – nagyobb változtatásokkal sokszor köszön vissza a Camino teljes európai szakaszán Németországtól Spanyolországig Svájcon keresztül.

Fribourg városa rossz érzéseket keltett bennem az első pillanattól kezdve. Ez a város nekem túl szürke, rideg és barátságtalan volt. A központi téren ismét müzlit ebédelve (már nagyon unom cipelniJ) mégis leszólított 2 barátságos hivatalnok a bringás szerkóm miatt. Lelkesen mesélték, hogy ők is mennyit tekernek és milyen irányokba, természetesen verseny cangával és mindenféle súly nélkül. Azért jól esett a biztatásuk…
A várost keresztbe szelő Saane folyó jelenti képletesen a német és francia nyelv határát. A belváros Európa egyik legnagyobb zárt középkori centrumát szimbolizálja még a mai napig is.

A város másik szélén található a meglehetősen viharos történetű Szent Jakab kereszt. Helyén 1470-ben kápolna állt, az egykori zarándokok útszakaszának fontos állomása. 1771-ben lebontották a kápolnát az egyre kevesebb zarándok miatt. 1773-ban a kápolna helyén állították fel a keresztet, de többszöri költöztetés után a történelmi kereszt csak 1981-ben került vissza az eredeti helyére.

Este az 1269 évében csak nők által alapított cisztercita Fille-Dieu apátság volt a szakasz vége. Az apátságot az angol művész Brian Clark üvegfestményei tették híressé. Hatalmas mázli, hogy megérzésem alapján telefonon foglaltattam helyet a schwarzenburgi zarándok irodában, különben be sem engedtek volna!  Szigorú házirend szerint élnek itt az apácák, részt vettem a délutáni közös imádságon, de a következő reggeli hajnali 4 órásat (!!!) már kihagytam. A szálláson találkoztam egy német zarándok csoporttal, kölcsönösen sok hasznos információt cseréltünk az úttal kapcsolatban.

Ha érdekelnek hazai bor- és önismereti kirándulások, hátizsákos kalandtúrák és zarándok utak, akkor tekintsd meg túranaptáramat.