Sajnos csak 11 után indultunk, aminek a nap végére megittuk a levét. A késői indulásnak több oka is volt. Egyrészt sokáig gyönyörködtünk a panziónk reggeliző terasza által nyújtott panorámában, ami kiegészült egy breakfast buffet szervízzel, ilyennel eddig még itt nem találkoztam. Majd pénzt váltottunk és bevásároltunk 2 napra, ugyanis Bogazcikban nincs bolt.

Másik hátráltató tényező az volt Kas után, hogy építettek egy alternatív útvonalat körbe a Limanagzi-öböl után, ami visszahoz Kasba, így kínálva egy kellemes kis túrát a (nem mazochista) turistáknak. Sajnos mivel egyáltalán nem egyértelműek a jelzések, mi megtettük ezt a kerülőt és ezzel a ténnyel csak akkor szembesültünk, amikor ismét feltűnt Kas látványa az erdőből kijutva. Csak megjegyezném, hogy a helyes irányba 300 méteren keresztül egyáltalán nincs jelzés….

Térdmagasság alatt kb. 4 növényük van a törököknek, mind a 4 nagyon szúrós. Hiába szeretne az ember rövidnadrágban vándorolni, szinte lehetetlen. Még hosszú nadrágon keresztül is kellemetlen a mellékhatása ezeknek a növényeknek, ellenkező esetben húsbavágó élmény. Az alkarom már így is rémálomszerűen néz ki a sok faág és más növény által okozott sérülésektől, legalább a lábaimat óvom. A botok nagyon hasznosak, de egyszerűen annyira szűk az ösvény, hogy 2 bot nem fér el, arról nem is beszélve, hogy nem árt főleg a sziklákon egyensúlyozva, ha van az embernek egy szabad keze, hogy egyensúlyozzon. Ezen kívül legalább 3x vertem be úgy a fejem a felettem lévő faágba izomból, úgy hogy azonnal seggre estem. Sajnos én egyáltalán nem érzékelem a már 1 cm-rel szemmagasságom felett lévő tárgyakat, ez gyerekkoromban is sok sérüléshez vezetett. Nagyon bonyolítja a helyzetet az is, hogy ha testem át is fér valahol, de a magas és terebélyes hátizsák simán elakad a faágakban. Ezen felül összetört a napszemüvegem és tönkrement az egyik cipőm talpbetétje (újabb X-akta az életemben, egyik napról a másikra 2 számmal kisebb lett). Még szerencse, hogy a másik cipőm mérete ugyanaz, tehát mindkét cipőben tudom ugyanazt a betétet használni.

A Coban Plaji öböl strandján különös dolog történt. Két hátizsákos fickóról kiderült, hogy oroszok. Én még oroszt sosem láttam hátizsákkal közlekedni, ezt meg is említettem nekik. Egyikük így válaszolt: „Shit happens!” Legalább van humorérzéke! Itt annyira koszos volt a part, hogy elgondolkodtam, beugorjak-e a vízbe, de nem tettem, mert elkezdett cseperegni az eső is. Az Ufakdere öbölben szintén ugyanez történt, a pihenőnappal együtt már 3:0 az eső javára…. De itt már nem hagytam magam, bevágtam magam a sós vízbe!

Próbáltuk a nap végére behozni az addig eltökölt időt és a feleslegesen megtett kilométereket. Itt fél 7kor egyik pillanatról a másikra besötétedik, és még világosban is nehéz tájékozódni, nemhogy fejlámpával. Mivel még negyed 7kor is egy Bogazcik előtt lévő kemény emelkedő elején voltunk egy erdei szakaszon, kerestünk 3 egymástól ideális távolságra eső fát és kifeszítettük függőágyainkat és gyorsan belaktuk alkalmi campingünk területét. Későbbre volt tervezve az első erdőben alvás, de most másképpen alakult.