Korai ébredés után azonnali indulás, mert a java csak most következett. Két órán belül meghódítottuk a csúcsot, amit egy tehéncsordával közösen készített képpel ünnepeltünk. A GPS 1.672 métert mutatott. 

Belos romvárosáig a megszokott terep, de a nagy adótornyot sikerült testközelből látnunk, bár ez nem volt az útiterv szerves része. 400 méterrel előtte kellett volna jobbra fordulni, amit hibánk felismerése után is nehezen találtunk meg. A bokrok között felbukkanó első szarkofágok nagy örömünkre szolgáltak, hiszen ismét nagyon szűk ösvényen és kemény terepen küzdöttünk az utolsó 2 órában. 

Belos romvárosa nem maradt meg túl jó állapotban az utókornak, de egy nem helyi turistának azért mindig nagy élmény és különleges meglepetés, ha csak úgy a semmiből előbukkan egy antik város az erdő kellős közepén.

Innen már pozitív meglepetésre széles ösvény majd aszfaltút Finike városáig, de az utolsó 4 km egy szerpentines úton gigantikus szintsüllyedéssel nem volt piskóta, ráadásul nehezen és hosszú városban csavargás után találtunk csak panziót.

Mathias már a Finike feletti emelkedő elején kijelentette, hogy ő holnap nem hajlandó megmozdulni, akkor még nem hittem el, hogy ezt teljesen komolyan is gondolja…..

Különleges és fárasztó 2 nap volt majdnem 5.000 méter szinttel, bárki megpróbálhatja utánunk csinálni!