Közkívánatra kép Jochenről, jelentem Renate még él. Bocsánat a kép minőségéért, de valőszínűleg a kezem, Jochen és Gucci is mozgott a kép készítése közben. Nem kell megijedni, nem remeg a kezem és nem vagyok rajta semmiféle anyagon a siker érdekében:-) Ma reggel iszonyatosan jót beszélgettünk reggel 6kor a konyhában Jochennel, a zord külső mögött egy jószívű és nagyon határozott ember lakozik. Habár, lehet, hogy több osztályt végeztem, mint a családfája, de nagyon érdekes gondolatai vannak es boldog, kiegyensúlyozott ember. Pontosan tudja, mit akar és meg is valósítja az álmait. Nagyrészben ez is a boldogságának a forrása! Most négy hónapot dolgozott egyhuzamban 3 szabadnappal, hogy eljöhessen a Caminóra. Tavaly Nepálban volt hátizsákkal, jövőre a München- Velence zarándokutat vette célba. Két estét töltöttünk közös hálóteremben és tegnap egy szakaszt együtt is gyalogoltunk. Bevallom nem volt szimpatikus elsőre, sőt kifejezetten megijedtem tőle. A tegnapi nap tanulsága talán az volt, hogy el kell fogadni a másságot, nem szabad külső alapján ítélni.
Bővebb beszámoló a mai napról később, sajnos megérkezett a szállásomra Renate, az elviselhetetlen német 60-as nőszemély, pedig tegnap este azt ígérte, csupán 8 km-t megy, mert 12 hete van a zarándokútra. Hangoskodik és 20 perc erejéig beszélt hozzám, pedig próbáltam neki mindenféle módon jelezni, hogy pihenni szeretnék. Holnap megyek, akár 100 km-t is, csak ne lássam többet....