Indulás után 1 km-rel kettéválik az út, én a Luquin felé vezetőt választottam. Nem bántam meg, gyönyörű szakasz volt! Erdei ösvényeken és szőlőhegyeken keresztül folyamatosan váltakozva értem el Los Arcost, ismét ragyogó napsütésben. A szőlőültetvények mellett cseppnyi árnyék sem volt, főleg a Los Arcos utáni 8 km-en, amely egy teljesen semmitmondó, csúnya útszakasz volt egy kavicsos úton.

Minden fehér bőrű német rákvörösre égett, nagyon jól mutatnak.... De mégis különleges emlék volt, hiszen együtt gyalogoltam le ezt a 8 km-t első zarándok társaimmal még a megérkezés napjáról. Los Arcosban beértem Lizette-t és Peter is hamarosan befutott legnagyobb meglepetésemre. Furcsa volt, mert azt hittem Lizette jóval előrébb jár, Peter pedig jóval mögöttem.

Este 15-en vacsoráztunk, szinte mindenki ismerős arc az első pillanatoktól kezdve, elég jól együtt halad a brigád.