2015. dec 15.

El Camino - Camino de Santiago (Szent Jakab útja) 8.Nap

írta: Zarándok Kaland
El Camino - Camino de Santiago (Szent Jakab útja) 8.Nap

Logrono- Azofra 37 km

Kellemetlen hideg szélben indultam reggel 7 előtt a leghosszabb betervezett szakaszom megtételére. Azt hittem, a szél gyorsan elmúlik, de óriásit tévedtem... Eszeveszett tempót diktálva szántók mellett haladva, már fél 10kor Navarrete- ben voltam (13 km) és 11 előtt kezdtem ebédelni Ventosa-ban (további 7 km). Najera- ba érve is tartottam a pihenőket nem számítva a jobb, mint 5 km/ óra átlagot, ezért egy mogyorós csokival jutalmaztam magam:-) Nem tudom, hogy csokoládé okozott-e nagyobb örömet az utóbbi 20 évben...

Najera után felerősödtek a teljesen nyílt terepen az addig nem egyhülő széllökések, kb. 10 másodpercenként akartak földhöz vágni. A szél ritmusát már teljesen kitapasztalva, újabb széllökés előtt tengelyem körül teljesen megpördülve a széllökés pörgette a következőt rajtam. Hihetetlenül jól szórakoztattam magam, jó játék hülye gyerekeknek...

Nagyon durva, hogy több mint 36 km alatt egyetlen gyalogos zarándokkal sem találkoztam! Bár olyan szempontból talán érthető, hogy Logrono-ból elsőként indultam és ezt az őrült tempót senki nem tudta behozni, aki pedig Najera-ból indult, az már régen túljutott Azofra-n, mire délután ideértem. Azért (is) jöttem Azofra-ig, mert mindenki az egekig magasztalta ezt a szállást. De sajnos csak a helyszínen derült ki, mit is jelent a húsvétig "kisebb kapacitással üzemel". A szállás még zárva, 30 méterre tőle egy kis lyukban 5 ágy egy szobában. Az eddigi zarándokszállások sem hajaztak a Hotel Ritz színvonalára, de ez már tényleg kritikán aluli. Bírok, amit bírok, de ez már nekem is sok... Azt hiszem, nagyon gyorsan be kell szereznem egy szalmakalapot, mert a mai nyílt terep hatására és a szél ellenére is fog a nap, már most a Mezeta előtt vörösebb a fejem, mint a kabátom...
Engem is alaposan meglepett a mai napi "szárnyalás". Hihetetlen erőben és kondícióban érzem magam. Átmennék a falon is, egy mozdulattal tépném le a sárkánynak, mind a hét fejét:-) Megyek előre rendületlenül, remélem, semmiféle váratlan dolog sem állíthat meg Santiago-ig, utána pedig a "világ végéig". Tisztában vagyok vele, hogy egyetlen rossz mozdulat vagy lépés mindent tönkretehet. Életem legnagyobb csalódása lenne, ha bármilyen okból nem tudnám végigcsinálni.

A Camino nem séta, hanem egy kemény gyalogtúra, folyamatosan súllyal a hátadon. Alapos felkészülés, megfelelő erőnlét és felszerelés nélkül senki se induljon el. Az első 2 nap után Jochen-t 7 km után felvette egy autó és elvitte Pamplona-ig, annyira látszott rajta a fájdalom. Egy napos pihenő és fásli + térdgumi segítségével tudta folytatni. Peter bokája iszonyatosan megdagadt, nagyon húzza a lábát. Egy ideig mögötte mentem felfele a Perdon- hágón. Kínok-kínját átélve, teljesen rendellenes pózban tudott csak felkapaszkodni, olyan érzésem volt, mintha 2 lovat ülne meg egyszerre... Mathias is sántít mindig 2-3 óráig egy-egy szakasz után, pedig neki már a 4. Caminója, mert három szakaszban végigjárta a tengerparti utat. Nináról és a rengeteg vízhólyagról nem is beszélve, ami már szinte mindenkinél jelentkezik egy hét után. Majd egy külön bejegyzést is írok a felszerelésekről a saját tapasztalataim alapján, de az beszédes, hogy aki Zubiri után szétázott az 1 napos esőben, azok közül mindenki valami profi esőálló kabátot vett Pamplonában.
A németek kalandból vagy a "fejük kiszellőztetése" miatt járják a Caminót. Manuela, a szemüveges lány túl félénk, önbizalmat szeretne szerezni a Camino teljesítésével. Szerintem ez tökéletes motiváció, ha megcsinálja tutira sokkal magabiztosabb és határozottabb lesz. Herman, a zaragozai fiú spirituális energiáinak feltöltése miatt (???) van itt. Sabrina, a Franciaországban dolgozó spanyol lány a lábán levő Michelin baba hurkáinak ledolgozása miatt. Erre a Puenta la Reinai vacsora után felszállt a buszra másnap és 2 szakaszt kihagyva Logrono-ig buszozott. Úgy látom, maradnak egy ideig a hídpillér lábak...
Claire és Paulena, a francia anyja és lánya közelebb szeretne kerülni egymáshoz az Út által.
Martinnak, a 61 éves német merev katonatisztnek Amy, a lánya ajándékozta a közös élményt, hogy legyen még egy hosszan tartó utazásuk, mielőtt családot alapít.
Sok az olasz és a koreai, de belőlük maximum annyit lehet kihúzni, hogy melyik városból érkeztek, tovább nem terjed az angol nyelvtudásuk...
Endre fia meghalt a szerb háborúban, feleségével együtt tervezték a Camino teljesítését. 2 hónapja a felesége is eltávozott az élők sorából, gondolom, most lélekben mindkettőjükkel járja az Utat. Egy nagy emelkedő elején beszélgettünk, más volt a tempónk is és éreztem, hogy egyedül szeretne maradni a gondolataival. Neki is megnyugvást jelentett, hogy az első adandó alkalommal elköszöntem tőle...

 

Szólj hozzá

zarándok gyalogtúra gyaloglás zarándokút El Camino Camino de Santiago Logrono Azofra