Ma ismét sikerült 40 km felett teljesíteni. Bár szerdán csináltuk eddig messze a legtöbb képet, de a maiak sikerültek a legjobban, nagyon nehéz volt belőlük választani.
Na, hogy tetszik az új kalapom? Ha esetleg olajat is találok Santiagóig, akkor gonoszabb leszek, mint Jockey Ewing :-)

Burgos után kezdődnek a közép-spanyol fennsíkok végeláthatatlan gabonamezői. A természet szépsége a mezők váltakozó színjátékában rejlik.
Rabe de las Calzadas után ért be Gaya, a holland antropológus lány és Julio, az olasz biológus. Az előző még nem, utóbbi már nem dolgozik a szakmájában. Egészen Hontanasig együtt mentünk. Mivel mindketten dolgoztak missziónál Etiópiában és Indiában, nagy élmény volt hallgatni az élményeik felidézését. De mindenképpen elgondolkodtató, hogy vannak emberek, akik egész nap dolgoznak teljesen önkéntes alapon és még napi 1-2 EUR-t is hajlandóak fizetni szállásra azért, mert másokon segíteni szeretnének!

Kettő órára értünk közvetlenül Csoi után Hontanasba, de ott mindenki feladta a küzdelmet a 31 km után, rajtam kívül senkinek sem jutott eszébe bevállalni a további tízest Castrojerizbe. Tartottam egy órás ebédszünetet, ezalatt befutott néhány zarándok, köztük Endre is legnagyobb meglepetésemre. Ez azt jelenti, hogy Pamplonától tart egy napi kb. 30 km-es tempót. Respect! Délután 5-kor megérkeztem Peter és Gabriel igencsak csodálkozó pillantásai közepette: "Burgos-ból 1 nap alatt?"
Castrojerizben mindenképpen szerettem volna megnézni a Hospital del Alma-t. A pár, aki itt lakik, végigjárta a Caminot, a férfi többször volt kísérő is. A spanyol kormány kisebb büntettek elkövetése esetén felajánlja az elítéltnek a letöltendő büntetés helyett a Camino végigjárását. Egy kísérő megy velük, aki a lelki fejlődésüket hivatott nyomon követni. Szép fényképeik vannak, az egész hely hangulata varázslatos, sajnos csak áprilisban nyitnak, de találkoztam a tulajjal és készült közös fotó is.