Mivel a baj nem jár egyedül, sajnos rám tört egy másik nyavalya is egy hasi fertőzés formájában. A körülményekhez képest viszonylag jó állapotban indultam reggel 8kor, de pokol volt az előző éjszaka. Fél óra múlva, nem bírtam tovább es elővettem a táskám aljáról a kesztyűmet, amit csak délben vettem le. Szinte hihetetlen, de lefagytak az ujjaim! Március és Spanyolorszag közepén... (Délután meg sebesre égeti a nap az orrodat 3 óra napsütés után.)
Ismét 17 km-en keresztül semmi, de szó szerint! Csak Te és az Út! Az utolsó 4 km Reliogos előtt nagyon-nagyon nehezen ment... Megálltam valami félreeső helyen és egy hatalmas kő mellett aludtam fél órát. Remélem ez volt a totális holtpont!

Hiába volt kaja a hátizsákomban, az szóba sem jöhetett. Azt hiszem, gyorsan visszajött volna, ugyanott ahol bement. Meleg ételre vágytam. Ettem a főtéren egy zarándok menüt, ami újra feltöltött energiával és folytattam utamat MLM-ba további 7 km-n keresztul. Nem tudom, milyen arcot vághattam és hogy nézhettem ki, de alighogy beléptem a zarándokszállás kapuján, a kertben söröző 5 emberből hárman szaladtak felém, hogy a segítségemre siessenek… Mindenképpen 20 km alatt akartam tudni Leont a mai nap után, ami sikerült. Remélem Leonig nem teszek semmiféle kárt az egészségemben, majd ott értékelem a helyzetemet.

Ha érdekelnek a gyalogos zarándok utak és a hátizsákos kalandtúrák, akkor tekintsd meg a túranaptáramat.