A WizzAir római járatánál csak az olasz vonatok tartották jobban a menetrendet, pozitív meglepetést okozva. Reptéren a „Train” felirat jól kitáblázva, a Leonardo express 40 perc alatt a római főpályaudvaron volt. Innen 1 órán belül indult is a közvetlen járat Assisibe, mintha én írtam volna a menetrendet.
Leszállás után már az assisi vonat állomáson egy kedves apáca útba igazított. Kiderült, hogy a Santa Maria degli Angeli bazilika csak néhány száz méterre, a szállásom pedig félúton Assisi felé, az állomás és a Szent Ferenc bazilika között található.

Először a Santa Maria degli Angeli bazilikában tettem látogatást. A templomban található a Porziuncola-kápolna, Szent Ferenc legkedvesebb tartózkodási helye. Itt is halt meg 1226. október 3-án, a templomban található Mennybemenetel kápolnájában (Capella del Transito).

Bár nagyon lógott az eső lába amikor a város felé vettem az irányt, de olyannyira elszórakoztam a telefonom különböző fénykép funkcióival, hogy utolért a végzet egy nagy vihar és heves eső formájában közvetlenül a főút és a szállásomhoz tartó kis utca kereszteződésében. Miután leraktam a kereszteződésben a hátizsákomat, hogy kibányásszam az esőkabátomat és felhúzhassam esővédőmet a hátizsákra, furcsa dolog történt. Állva maradt a kereszteződésben egy nemzeti színűre festett „méhecske” azaz egy Piaggo. Ott hevert a téma a lábaim előtt és sikerült is talán életem egyik legjobb fotóját elkészítenem. Dühös digó mérgesen a kormányt verte én pedig kaján vigyorral fényképeztem az én szempontomból a lehető legjobb helyen lerobbanó 3 kerekű szállító járművet.

Amilyen gyorsan jött, annyira hirtelen el is múlt az eső,  300 méterre meg is találtam a szállásomat.  Bár nagyon fáradt voltam, felmentem esti fotózásra a Szent Ferenc bazilikához. Ez többféle szempontból is nagyon jó döntés volt. Sikerült számomra is meglepően jó képeket lőni illetve az altemplom és Szent Ferenc sírja nyitva volt 21.00-22.00 között.