Mathias teljesen kipukkant, mint a PIP és ROFIL típusú szilikoncicik néhány éve… Teljesen vége volt már tegnap is az utolsó 3 km-en. Ismét hangsúlyozta, hogy nem hajlandó egy métert sem megtenni, ő bizony pihen egy napot. Patthelyzet alakult ki, újratervezés. Mivel a Finike-Karaöz szakasz végig a tengerparton halad a D-400 autóút mellett, ezért viszonylag unalmas, így beleegyeztem, hogy  dolmussal kényeztessük magunkat. Ha nincs szint, akkor máris le tudok mondani a gyaloglásról:-) Bár úgy gondoltam, hogy a Karaözbe érkezés után  ha egyedül is, de biztosan kimegyek a Kaledónia –fokhoz.

Nagy meglepetésünkre Kumluca buszállomásán  az átszállásnál derült ki, hogy Karaözbe csak nyáron közlekedik dolmus, ezért ismét újratervezés. Nemhiába, csak gyalogosan mehet biztosra az ember…. Akkor legyen az úti cél a következő betervezett állomáshelyünk Adrasan, a lükiai út legszebb tengerparttal és öböllel rendelkező települése. Viszont oda se megy dolmus, az Antalya-ba tartó buszra szállva elvittek minket a főúton addig az elágazóig, ahonnan már csak 6 km Adrasan. Kiszállás után én már indultam is volna, de Mathias gyorsan előrukkolt az ő megmentésére irányuló ötlettel: Stoppoljunk!

Félve tettem ki a kezem az első főútról Adrasan irányába forduló autó felé, de a hófehér Honda Civic hatalmas fékcsikorgással állt  meg mellettünk. Mikor betettük a csomagjainkat a hátsó csomagtartóba, már akkor is egyértelmű volt, hogy a török rendszám ellenére nem török állampolgárok vettek fel minket. Furcsa látvány fogadott az utastérben. Egy jóképű 25 éves ukrán srác és egy undorítóan dagadt, kiélt és alkesz fejű 35 éves orosz nő alkotott fura álompárt, ugyanis kiderült, hogy mindössze 4 napja házasok. Valeria az a hídpillérlábú, erős menyecske típus! A nő már 8 éve Isztambulban él és egy helyi karaoke bárban ismerkedtek meg 2 hete, ahol Valeria elmondása szerint Dennis (??? – ezt azért megnézném ciril betűkkel leírva….) olyan gyönyörűen énekelt, hogy minden lány azonnal beleszeretett. Eddig hibátlan is lehetett volna a story, de a büszkén előadott folytatás alapján, Dennis a szebbnél-szebb lányok közül pont őt választotta! Hihetetlenül nehezen bírtam ki röhögés nélkül, Mathias pupillái is napszemüvegének pereme fölé emelkedtek, de a lényeg, hogy ez az eset is jó propagandája a nemzetközi jelmondatnak főképp a jelenlegi orosz-ukrán „baráti” (v)iszonyt figyelembe véve:

 „Make love, not war!”

Egész úton egy szállodát dicsértek, meggyőztek és mi is ott vettünk ki szobát. A szállodába érve még a cuccaikat sem vitték fel a szobába, máris elfoglalták helyüket az egyik tengerparti asztalnál, sört rendeltek és Dennis elszaladt whiskyért a szomszédos élelmiszerboltba. Nem volt belőle probléma, mert a nő törzsvendég, a volt török férjével is mindig itt múlatta az időt…. Dennis viszont nagy spíler, az ukrán forró helyzetet, napsütötte és nyugodt körülményekre cserélte. Úgy látszik egy kis napsütéssel, tengerparti hangulattal és sör-whisky kombinációval „minden” lecsúszik…

Délután fürödtünk a tengerben, teáztunk és kacsákat etettünk a nagyon impozáns és látványos vízen úszó étteremben, szétnéztünk a környékbeli sziklákon, de a vacsorára visszaérve a nászutas pár asztalán már végeláthatatlan sorban álltak a 750 ml Johnny Walker üvegek. A srácot még meg is értem, miért iszik ennyire keményen! Nemhiába, csodás dolog és felemelő érzés a szerelem….