Szálláshelyünkről az orosz muzsika elől menekülvén zuhogó esőben tettük meg a buszutat Antalyaba. Most néhány évig nem szeretnék orosz hangot hallani, a legvadabb rémálmaimban se jöjjön elő ismét a hotelben töltött éjszaka zenei aláfestése….

Antalya a Földközi-tenger gyöngye, a török riviéra fővárosaként is emlegetik. Kaleici, a városközpont, ahol különös török és görög házak állnak védelem alatt, a legközkedveltebb része a városnak. Ebben a városrészben foglaltuk el szállásunkat, egy nagyon hangulatos hosztelben. A bizánci és római építészet és kultúra alapjai még mindig láthatóak az óvárosban. II. Attalosz, Pergamon királya alapította Krisztus előtt a 2. században, a környező ókori településekből. A város jelképe a mecset az oszloposan hornyolt minarettel.

A várost gyűrűként öleli körül a Toros - hegység, melynek a város különleges éghajlatát köszönheti: a hegység által körbezárt síkságon megreked a tenger felől érkező levegő. Keletkezése a hellenisztikus időkre vezethető vissza, melyek tanúságát a közelben álló romok is mutatják.

A bazársoron apró ajándékok beszerzése és a tradicionális Sefa Hamam (törökfürdő) meglátogatása volt a program. A törökfürdőben egy komplett szolgáltatás csomag igénybe vétele zárta a török tartózkodásunkat. Az oda és visszafelé vezető úton is cigarettát kért egy-egy janicsár kinézetű fazon Mathiastól és amint kiderült, hogy német, szinte folyékonyan folytattuk a beszélgetést immáron németül. Szerintem Antalyaban 2 féle török létezik: aki már dolgozott Németországban vendégmunkásként illetve aki dolgozni fog….

Őszintén remélem, hogy rövidesen visszatérhetek majd erre a csodás tájra a Földközi-tenger partvidékén, már más minőségben, sok más ember számára is bemutathatva a Lűkiai Út csodáit!

Update: Kívánságom valóra vált és immáron egy 13 fős csoportot vezetve járhattam be idén ismételten a Lükiai Út legérdekesebb szakaszait.