Természetesen egy 20 perces bombariadóval indult a kaland, 20 percet rettegtem a Ferihegy 2B terminál előtt, hogy elérem-e a londoni járatomat. Biarritzban láttam, hogy pont elindítják a futószalagot a poggyász kiadásnál, ezért nyugodtan elmentem az infópulthoz a St. Jean Pied de Port- ba jutás részleteiről érdeklődni. Lehívta a hölgy a menetrendet a gépéről és még ott a pultnál megismerkedtem első zarándoktársammal Peter-rel, aki nemrég nyugalmazott katona/rendőr Angliábol. (Lesz neki mit helyrerakni az Út során....... ) Kiderült, hogy a buszunk 5 percen belül indul Bayonne irányába, ezért visszamentem a futószalaghoz, amely már rég megállt, egyedül az én "múmia" hátizsákommal rajta. Nagyobb gondot jelentett, hogy 3 rendőr hajolt fölé és behatóan tanulmányozták. Majdnem belefutottam a második bombariadóba is...... Bayonne-ból csupán 60 km SJPP, de vonatunknak magyar személyvonatokat megszégyenítő módon 90 perc kellett a szakasz teljesítéséhez.

Az első kép a bayonni állomáson készült, már új zarándoktársunk az új -zélandi Lizette és a "múmia" hátizsákom társaságában. Nyugi, már leszedtem róla a fóliát, de Londonban mókásan mutatott, ahogy a hónom alatt cipeltem. SJPP-ben esett az eső, gyorsan felfedeztük a zarándok irodát és kiváltottuk a credencialt (zarándokútlevél).

Majd gyors vacsora, immáron Mathias (tanár Hamburgból) es Ann (köztisztviselő Londonból) társaságát is élvezve. A zarándokszálló nagyon modern, durván jó arány, hogy 30 emberből csak 1 horkolt éjszaka. Ma legnagyobb szomorúságomra nem mehetek a Napoleon úton Roncesvalles-ig, mert eleve nagy a hó a Pireneusokban és mára is erős havazást mondanak. A tegnapelőtti tragédia hatására (egy 3 gyermekes brazil fickó halt meg a Napoleon szakaszon, aki Csernus kérdése ellenére is bevállalta) megyek én is a kerülőúton.....