Alaptétel, hogy az első és az utolsó nap a legnehezebb. Főleg, ha nem is tudatosan sikerül egy laza 34 kilométeres szakaszt varázsolni magadnak a 27 helyett. Mathias kíséretében indultunk reggel 8kor utolsóként a szállásról. Nagyon életvidám, pozitív beállitottságú ember ez a német rajztanár, igazi "stüszivadász" a komikus kalapjában. Nagyon jó tempót diktálva, egymást húzva és segítve értünk Arneguy-ba, ahol hozzánk csapódott egy németjuhász keverék. Leo figyelmeztetett, hogy a Caminon mindenki találkozik egy nagytestű fekete kutyával, de azt nem gondoltam volna, hogy ez már az első nap megtörténik. Teljesen Valcarlosig velünk tartott, nagyon jól összebarátkoztunk vele, de mielőtt pont elhittem volna, hogy Santiagóig együtt megyünk, akkor hirtelen véget ért a szerelem.

Valcarlos mellett elhaladva egy közlekedési táblára felfestett sárga nyíl után megnyugodva egy nagyon brutál szerpentinen emelkedtünk fel egészen a felhők felé 1,5 órás kőkemény melóval. Amikor már elhittük, hogy überkafa srácok módjára átkeltünk a Pireneusokon, akkor egy útkereszteződésben már lefelé haladva rádöbbentünk, valami nagyon nem OK. Egy autót megállítva, sajnos végleg kiderült, hogy egy klasszikust idézve, bizony rábasztunk, mint Duracell nyuszi a dobra! Több, mint 2 órát veszítettünk a jobbos kanyar benézésével Valcortesben, a meredek lejtőn megtett visszaút az aszfalton elég rendesen megterhelte a térdeinket. Ráadásul felfelé menet egy sajttermelő paraszt háza mellett megtámadott minket 2 derékig érő kutya, túra botjainkat a fejükre szegezve tudtuk visszavonulásra kényszeríteni az ellenséget. Szerencsére már a helyes irányra visszatálalva tálaltunk egy élelmiszerüzletet és az ebéd után teljesen újjászületve tudtuk folytatni utunkat. A határ előtt rátaláltunk Ninára. Szó szerint a földön fetrengett hatalmas hátizsákjával, de róla külön bejegyzés készül. Az utolsó 5 kilométer kifejezetten kemény volt hatalmas szintkülönbséget teljesítve, bokáig erő szűz hóban az Ibaneta-hágón. Nagyon sokat beszélgettünk Mathias cimborával, ennyit az utóbbi 20 évben összesen nem beszéltem németül, az egykori muszlim barátnője kapcsán az volt a mai nap tanulsága, hogy mindenkinek száműznie kellene az életéből az állandóan stresszes, ideges és negatív beállítottságú embereket.