Nem tudok betelni a navarrai kisvárosok szűk utcáinak és sikátorainak a látványával! Cirauquiba különösen varázslatos volt, az egész falun keresztül mesebeli sikátorokon keresztül vitt a Camino, mintha álom lett volna, nehéz volt a város szélén felébredni a szőlőültetvények mellett. A mai napon is gyönyörű, szép idő volt, déltől már 17 fok, amelynek elég érezhető hatása van a teljesítményre negatív szempontból, ha hátadon van egy 9 kilós zsák. Holnaptól állítólag jövő hét vasárnapig 21 fok lesz, hát felhőtlenül nem örülök....

Ma reggel indulásnál a városból kiérve, látom ám, hogy egy zarándok totál ellenkező irányba indul, mint a helyes irány. Utána kiáltottam és a helyes pályára állítottam. Hát így találkoztam az első magyarral a Caminón, de Endréről majd egy fényképalbumos posztban bővebben.

Délután 2re értünk a szállásra, az utolsó 3 km előtt egy kápolnánál Villatuerta után bevártam a többieket, Mathias valahová elkeveredett. Végre egy zarándokszállás, ahol nem emeletes ágyak vannak. Katonás rendben sorakoznak egymás mellett a kisméretű ágyak, minden falfelület előtt 7 ágy, már tényleg csak Hófehérke hiányzik... Valójában Aygui-ban vagyunk, 700 méterrel Estella felett és nagyon közel a borkúthoz. Gyors zuhanyzás után kisétáltunk a kúthoz Danielle és Jochen társaságában, ahol senki nem volt rajtunk kívül. Finom bort találtunk, poharainkat megtöltve a Santa Maria la Real de Irache kolostor épületéhez felsétálva és a napsütésben sütkérezve, 3 órás tartalmas beszélgetés mellett múlattuk az időt, 1-2 refill pont belefért. Soha rosszabb és nyugalmasabb délutánt...