Ha nem ez lenne Mathias utolsó napja, akkor biztosan tovább mentem volna legalább egy rövid szakaszon a tegnapi dupla szakasz után. Nagyon a szívemhez nőtt ez a hamburgi "törpe", aki maga az életvidámság megtestesítője! Ha mindenki ilyen beállítottságú lenne, csak mosoly és nevetés jellemezné az embereket. Soha nem panaszkodik, soha nem elégedetlen, mindig csak a dolgok jó oldalát nézi, rengeteget tanulhatok én is személy szerint tőle. Az ő vidám egyéniségéhez hozzátartozik a kalapja is, ami talán jobban hozzánőtt a fejéhez, mint Takács Nikolasnak...

Burgos varázslatos kisváros, nagy élmény a belvárosban sétálni. A katedrálisra nehéz jelzőket találni. Én még ennyire gyönyörű és részleteiben kidolgozott templomot soha nem láttam, pedig megfordultam már néhány helyen. Este megrendezésre került Mathias búcsúbulija, elég sokan összejöttünk egy kellemes spanyol bárban, ahol minden szendvics és deci bor 1 EUR áron került aznap este értékesítésre. Ismét jó időben, jó helyen….

A tegnapi nap krónikájához hozzátartozik, hogy nem csak megérkezésünk örömére ittunk egy hideg cervezát, hanem talán valahol az újjászületésünkre is. Miután a szállásra értünk, akkor láttuk, hogy szinte mindenkit lehajráztunk, még a legelhivatottabb Burgosba indulókat is, habár utolsónak indultunk. Furcsa volt, mert szinte senkit sem előztünk meg napközben. Minket és a koreaiakat kivéve szinte mindenki eltévedt, aki Cuarteles felé akart kerülőt tenni és később érkezett egy okból kifolyólag. Állítólag Atapuerca után volt egy hatalmas tábla az erdő közepén: "Katonai gyakorlat! Belépni szigorúan tilos!" Mi nem vettük észre, az ázsiaiak pedig nem tudták értelmezni...
Úgy gondolom, holnap egy teljesen új szakasza kezdődik az én Caminómnak a Cruz de Ferróig. Sokkal nyitottabb, spontánabb és talán spirituálisabb...