Megérkeztem, de sajnos utolért engem is egy probléma. Már 15 km után éreztem, hogy csonthártyagyulladás van a jobb lábamban a sípcsontom alatt, a kellemetlen érzés csak fokozódott a következő 25 km-en. Sajnos, nagyon kemény a talaj és keveset iszom, ezen mindenképpen változtatnom kell.

Reggel hatkor már úton voltam, de sikerült eltévednem a belvárosban, ezért rögtön veszítettem fél órát, de legalább sikerült elkapnom a telihold utolsó pillanatait. A Camino leghosszabb lakott település nélküli szakasza következett, 17,3 km-en keresztül semmi. Az egykori római úton, a Via Aquitana-n sétáltam órákat, ezen szállították a rómaiak a 12. században az aranyat Astorga-ból Bordeaux-ba.

Mivel Terradillos de los Templarios előtt úgy tájékoztattak, hogy csak Moratinos-ban van supermercado, ezért elszántan továbbmentem, de már nem nagy örömmel. Ott kb. 7 ház fogadott, egy németek által üzemeltetett bárt találtam csak, ahol müzlit és almát ebédeltem. Az Anna nevű spanyol alkalmazott hölgy kezelésbe vette a lábamat, a végén jeget is rakott rá, soha nem fogom elfelejteni a feltétel nélküli kedvességét. Mivel onnan már csak 10 km volt Sahagun-ig, összeszorított fogakkal besétáltam. Abban bíztam, hogy megtalálom Juliot és Gayat, ami be is jött szerencsére. Külön extra volt Jochen esti felbukkanása, úgy véltem, vele már sosem találkozom. Julio minden este főz, remélem a messze földön híres spagettije a gyógyulás útjára állít. A gyógyszertárban a patikus Ibuprofeno tablettát és krémet ajánlott, ha valaki tud jobbat vagy valami csodaszert, írjon üzenetet.
Holnap pihenőnapot kell tartanom, vagy nagyon óvatosan menni egy rövid szakaszt. Állítólag az a legjobb, ha nem állok meg, de jelen pillanatban kevés esélyt látok egy reggeli elindulásra, sajnos.