2016. jan 13.

El Camino - Camino de Santiago (Szent Jakab útja) 24.Nap

írta: Zarándok Kaland
El Camino - Camino de Santiago (Szent Jakab útja) 24.Nap

Rabanal del Camino- Molinaseca 26 km

Kőkemény, de érzelmekben gazdag nap volt a mai! Ezt a napot soha nem fogom elfelejteni! Ennyire szélsőséges időjárási körülmények között még sosem töltöttem egy napot sem a "természet lágy ölén". Foncebadon után a szélvihart hóvihar is tetézte. Már eléggé cudar időben értem fel 11-kor a Cruz de Ferro-hoz 1531 méteres magasságba emelkedve.

Bizonyára sokan megdöbbennek és talán megrökönyödnek, de nekem a mai nap volt a legfontosabb! Nekem nem a santiagói katedrális elérése a fő célom!

 

 

A Szent Jakab-út mentén az egyik legmegkapóbb hely a Cruz de Ferro – a Vaskereszt. Egy magas, vékony nyárfaoszlop mered a magasba egy nagy kőhalmon, ezen található a vaskereszt. Római istennek szentelt oltár, útjelző vagy földbirtok határát jelző oszlop is lehetett. Évszázadok óta itt helyezik el a zarándokok az otthonról hozott köveket, ez a rituálé jelenti lelki terheik és negatív tulajdonságaik elhagyását. Nekem 4 kövem is volt...
Egyet kaptam a fiamtól, egyet édesanyámtól, egyet a munkatársaimtól és egyet magamnak készítettem és írtam rá, azt a negatív tulajdonságomat, amitől leginkább szeretnék megszabadulni. Természetesen a kövekre írt tartalom maradjon az én titkom, de többször átolvasva, kövér könnycseppek kíséretében váltam meg köveimtől és remélhetőleg negatív tulajdonságaimtól. Őszintén hiszem, hogy van értelme a zarándoklatomnak és a következő életszakaszom kezdetére egy sokkal nyugodtabb, kedvesebb, türelmesebb és másokat tisztelni tudó ember fog visszatérni közétek! Mivel a legfőbb célomat tegnap elértem, innen nekem MINDEN TOVÁBBI LÉPÉS AJÁNDEK! Amit köszönök a sorsomnak és a mennyei gondviselésnek!

Manjarinban-ba érkezve tovább romlott a helyzet, a széllökések és a hóvihar erőssége tovább fokozódott. Manjarin egy épületből áll, az itteni albergue (meleg víz nincs, pottyantos WC) üzemeltetője Tomas, az utolsó templomos lovag. Bár sajnos ma pont házon kívül volt, de a már teljesen szétázott zarándokokat meleg teával és egy melegedő helyiséggel várták. Öten ültünk körbe egy kis kályhát és hihetetlen boldogsággal töltött el, hogy a még Vaskeresztnél megfagyott ujjaim ismét mozgásba lendültek.
De ami utána jött egészen a 7 km-re fekvő El Acebo településig, az maga volt a pokol! Kétszer döntött le a lábamról a szélvihar, akkora jégeső kísért pont szemből 5 km hosszan, hogy cukorka nagyságú jégdarabok akartak utat törni mindenáron egyenesen a számba, komoly fájdalmakat okozva ajkaimnak. A természet még soha nem szórta rám így a pofonokat....
Teljesen szétázva és szétfagyva kértem ki a teámat, miután elértem az örökkévalóságnak beillő idő után az El Acebo-i zarándokszállást. A zarándokok 80%-a döntött a maradás mellett, mindenki idegrendszerét jócskán megtépázta az utolsó 2 óra. A tea elfogyasztása után lecseréltem a zoknimat és a cipőmet (félig állt a víz a bakancsomban....), megszabadultam csuromvizes aláöltözetemtől és folytattam utamat Molineseca-ig, 9 kilométer alatt 600 métert süllyedve, egy vadregényes erdei ösvényen haladva immáron tiszta időben és csodás kilátással.

Ha érdekelnek a gyalogos zarándok utak és a hátizsákos kalandtúrák, akkor tekintsd meg a túranaptáramat.

 

Szólj hozzá

zarándok gyalogtúra gyaloglás zarándokút El Camino Camino de Santiago Szent Jakab útja Rabanal del Camino Molinaseca