A tegnapi nappal ellentétben csodálatos napsütésben indultam útnak egy olyan szakaszon, ahol összefüggő lakott terület nincsen. Végig különböző csatornák mellett haladtam egykori mocsarak és belvizes területeken. Ezen a szakaszon rengeteg védett fajtájú és ritka madarat láthatunk illetve a parkban sok tradicionális háziállatfaj él, mint például a természetes környezetben tartott magyar szürke marha és a rackajuh.

A Kiskunsági Nemzeti Park hazánk 2. nemzeti parkja és területének egy részét az UNESCO bioszféra- rezervátummá nyilvánította.

Dabasról egy nagyon impozáns fahídon vezet ki az út, majd egy újabb nagyobb, de rövidebb fahídon mentem keresztül. A Dömsödi árapasztó csatorna mellé érve gyönyörű napsütésben egy csatornába dőlt fatörzsön reggeliztem. Teljes csend, totális nyugalom és békesség… Hihetetlenül idilli percek voltak!

Mivel a jelzéseket nincs nagyon mire elhelyezni, ma segítette utamat messze a legkevesebb jelzés. Ezek után tényleg csodaszámba megy, hogy a mai napon sikerült először eltévedés nélkül teljesíteni a távot, bár a Borzaspusztai romtemplom mellett sikerült valahogy sajnálatos módon „elszaladni”!

Ürbőpuszta előtt a medertisztító vízügyes munkásokkal találkozva jót beszélgettünk. Ők világosítottak fel, hogy az országutat elérve a hídon balra forduljak és ne jobbra, (ahogy az útikönyv javasolja), hogy elérjem a „downtown”-t.

A kocsma/vegyesbolton kívül összesen 6 házat számoltam, az egyikre kirakva hatalmas tábla: ELADÓ

Hát szerinted, mennyi esély van az eladására???

Nagyjából annyi, mint egy tokiói veterán kamikaze találkozó megszervezésére…!!!

A kocsmában összefutottam a „helyi ikon” Bognár Pali bácsival (3. nagy találkozás – Ő kifejezetten örült a közös fotónak), aki a sörhasa alapján feltételezhetően törzsvendég az Ürbői Betérőben.

Még egy viszonylag gyenge nyugdíjból is sokszor kijön a 230 Ft-os Arany Ászok korsóJ!

További 11 km után a felsőszentiváni Hajós Kastélyban (Apaj Hotel) 2 személyes személyzet fogadott (inkább alkalmi rendezvényekből él a hely), külön köszönet Juditnak az állandó mosolyért, az ajándék gyümölcsökért és a mérhetetlen vendégszeretetért.