Konkrét tervem nem volt a mai nap pontos lefolyását illetően, úgy gondoltam, hogy spontán fogok mindenben dönteni az események alakulását illetően. Besétáltam Rieti városába, amely egyben Olaszország földrajzi középpontja. Megkerestem egy kis eldugott téren az „Itália közepe” többnyelvű táblát és fotókat készítettem.

Mindenképpen szerettem volna látni a völgy további 2 kolostorát is (Fonte Colombo és Greccio), apró szépséghibája a történetnek, hogy ez már nem a Róma felé vezető úton fekszik, hanem az ellenkező irányba. Van egy másik alternatív útvonal is Spoletoból, ebben az esetben Poogio Bustone esik ki az útvonalból  (Spoleto – Romita de Cesi – Collescipoli – Stroncone – Greccio – Fonte Colombo – La Foresta – Poggio San Lorenzo útvonal) Rövid „internetes” pihenő (életjel és válasz a barátoknak, ismerősöknek), elindultam a várostól 7 km-re fekvő Fonte Colombo irányába. Kb. az út felét tehettem meg, amikor egy ősrégi Volvo Combi önmagától fékezett le mellettem. Egy nagyon szimpatikus, de erősen tört angolsággal és nem elsősorban olasznak kinéző, kb. 60 év körüli férfi kérdezte meg, hogy elvihet-e valameddig. Ha az előre kijelölt Róma felé vezető útvonalon lettem volna, akkor azonnal elutasítottam volna, mint ahogy tettem a Magyar Zarándokúton is az ilyen jellegű felajánlásokat. A kocsiba beszállva azonnal a kék-sárga színkombináció, azaz az ukrán zászlónak legalább 5 féle különböző megnyilvánulása fogadott. Kiderült, hogy Michael 32 éve szökött el otthonról, mert „túl nagy volt a szája” és azt a kommunisták nem igazán díjazták. Egyből mesélésbe kezdett, hogy az asszony hetekre hazautazott egy közeli rokon esküvőjére, de ő nem mehet, mert komoly perben áll az egykori munkáltatójával, aki tavaly 12 év után, végkielégítés megfizetése nélkül tette ki az állásából. Semmi extra, egész egyszerűen unatkozott és beszélgetni akart valakivel. Egy mélyen vallásos és érdekes ember volt, néhol okos gondolatokkal, de a jelenlegi pápáról előadott konspirációs elmélete elég meredek volt. Köszönettel tartozom neki, hiszen első állomáshelyünk Fonte Colombo volt, majd elvitt Greccio-ba is, és ezek után kívánságom szerint még Rieti belvárosába is visszadobott. Ebédre is meghívott volna, de jeleztem neki, hogy még nekem ma 22 km-t kellene megtennem eredeti terveim szerint.

A Fonte Colombo kolostor egy négyszögletű épület, ide vonult el Ferenc az 1223. esztendőben, hogy negyven napig böjtöljön, s itt, a régi kolostor falai közt írta meg a ferencesek reguláját, melyre a legenda szerint Krisztus hangja is áldást adott. A Szent Magdolna kápolna egyik falán vörösre festett Tau látható, ezt üveglappal védik, mert Szent Ferenc rajzolta. Képpel jelölték meg a helyet, ahol szent Ferenc a regulát írta és egy fán megjelent neki Krisztus. Itt is látható Szent Ferenc egy meglepően szűk imabarlangja. A kolostor templomában mély értelmű felirat látható: "Si cor non orat, si vanum linguam laborant. - Ha a szív nem imádkozik, a nyelv hiába dolgozik.” Az ezer méter magasan lévő Greccio szentélyében találta ki Ferenc 1223-ban a betlehemi jászolt karácsony estéjén, itt állított először élő Betlehemet, Betlehem légkörének felidézésére. A szentély ad ma otthont a világ minden tájáról származó jászol gyűjteménynek.

Nagyon megkésve, csak délután fél 5-kor indultam Rietiből. Addig késői ebéd – majd ismét „internet” szünet a már megszokott kávézónál, valahogy nem éreztem az ihletet. A megszokott kék-sárga jelzést fél óráig egyáltalán nem találtam, ezért a GPS-t követve indultam Poggio San Lorenzo irányába. 1 km-el Rieti után, ahol az autóút balra fordul az úti célom felé, találtam egy egyenes jelzést, ahol bízva a jelekben, elindultam egyenesen. Aztán további 1 km-en keresztül megint semmi. Egy benzinkútnál megkérdeztem, hogy merre is visz a Cammino San Francesco, de a szokásos forgatókönyv, mint minden esetben, ha helyiektől próbáltam útbaigazítást kérni. Vagy fogalmuk sincs a Via Fancigena di San Francesco zarándokút létezéséről vagy egyáltalán nem beszélnek angolul. Komolyan mondom, tényleg olyan mintha lovakkal kártyáznék… Már majdnem visszafordultam, amikor egy tag veszettül elkezdte mutogatni, hogy jó irányba haladok, csak kövessem az autóút mellett haladó ösvényt. További 2 km-t gyalogolva, a segítőkész azzurit többször is elátkozva felbukkant ismét a jelzés és megszokott módon rendszeressé vált. Őrült tempóban és szinte extázisban, hol szikrázó napsütésben, hol pedig hatalmas felhősödés közepette, hol Vad Fruttikat, hol pedig Dropkick Murphys-t hallgatva 3,5 óra alatt sikerült letolni a 22 km-t. Ebben a délutánban tényleg minden benne volt, mint a Rodolfo táskában!

Hab a tortán a mai nap végén: az egész kirándulás messze legjobb zarándokszállása a város főterétől néhány lépésre, ami teljesen ingyenes. Hatalmas szeretettel fogadtak a helyiek, este fél 9kor is 10 perc alatt elővarázsoltak nekem egy „kulcsos embert”, aki kinyitotta nekem az épületet.
Poggio San Lorenzo elbűvölő kisváros csodálatosan kivilágított főterén pizzát vacsoráztam kb. a fél város társaságában és mintha megérezték volna érkezésemet, hiszen a 0,66-os Moretti volt a nap akciós ajánlata. Nagyon hasonló gondolatok ébredtek bennem, mint nyáron Villánykövesden a Blum Pincészet feletti lejtős részen a naplemente nézése közben és egy hideg gyöngyöző rozét kezemben tartva az élet szépségeinek és igazán nagy pillanatainak kapcsán.