Egy tartalmas és fantasztikus nap után nemrég érkezés Astorgába. A tegnapi hatalmas szélvihar (ha nem fogom a botjaimat, visszafúj Leonig) után nehezen volt bekalkulálható a csodaszép mai időjárás, tegnap du. 4 után még egy jégeső is elkapott. Nagy teljesitménynek tartom a mai 28 km-t, hatalmas lökést adhat több szempontból is.
Még Villadangosban ismertem meg a szálláson Dant, Nachot és az eredetileg kimondhatatlan nevű litván lányt, Oceant. Nacho (Ignacio) nagyon rendes ember, de eléggé "flúgos futam". Már a 4. Caminója, de nem igazán outdoor cuccokban mozog. Ráadásul magával cipel a kezében (!!!) egy sporttáskát, amiben fűszereket és tartós élelmiszereket tárol....?!?!? Nehezen hinnéd róla, hogy zarándok! Kb. úgy mutat, mint aki most indul a szomszédos tanyára bevásárolni. Azt mondja, hogy neki így kényelmes, amit én erősen kétlek. 100 méterenként teszi át egyik kezéből a másikba a sporttáskát...!

Dan története már akkor is rendkívüli, ha csak a fele igaz! Hihetetlen szegénységben nőtt fel egy kaliforniai sivatagban jelentős állami támogatással. 17 évesen már a Special Force-nál teljesített szolgálatot, mert az otthoni körülményeknél bármi jobb volt. Négy évig képeztek ki az USA személyes ellenségeinek kiiktatására. Később autókat árult, az autók által bekerült a pénzügyi szektorba, majd egy 100 millió USD forgalmú szoftver cég alelnöke volt. Három éve saját céget alapított és temetéseket közvetít, jelenleg monopol helyzetben van az Államokban. Morbid, de van rá igény, a hozzátartozók nagy része vagy messze lakik vagy ha közel is, inkább megnézi a rokon/barát utolsó útját az interneten...

Villares-be érve elveszítettük Nachot, de csatlakozott hozzánk az osztrák Raphael, akit már ismertem Burgos-ból Mathias bucsúestjéről. Raktár automatizálási rendszerekkel foglalkozik, nagyon sikeres volt a munkájában, többek között ő vezette a legnagyobb német könyvkereskedő új osztrák raktárának teljes automatizálását. Egyszerre 1.000 embert irányított a projekt során, de végén már úgy érezte, hogy már nem csinálja teljes szívvel és lelkesedéssel a munkáját, ezért felmondott és irány a Camino. A pénz nem minden és nem boldogít, Raphael szeretné megtalálni nap, mint nap a szépséget és az inspirációt a munkájában. Ocean eddigi 21 éve alatt csak néhány öngyilkossági kísérletet tud felmutatni. 

Sokat beszélgettünk négyesben számos pihenőt beiktatva. Astorga előtt jött a nap fénypontja, David és csapata vendégelt meg minket a lapos vidék közepén. Egy elhagyatott, tető nélküli egykori építőipari üzemben élnek, már évek óta kiléptek a civilizációból és végérvényesen a zarándokoknak szentelték az életüket!

Most két korsó cerveza és "el classico" után írom soraimat a varázslatos hangulattal bíró astorgai főtér egyik bárjában. Egy „gyenge” versenytárstól kölcsönzött mondattal élve: " Mert megérdemlem...."

Ha érdekelnek a gyalogos zarándok utak és a hátizsákos kalandtúrák, akkor tekintsd meg a túranaptáramat.