Remélem, senki nem gondolta, hogy megállok Santiago-ban... Irány Finisterre! Nekem ez lesz a jutalomjáték!
Felipetől kértem és kaptam egy kisebb zsákot, nagy hátizsákomat a santiagoi szállásomon hagytam. Benne a bakancsom, hálózsákom és a botom, ezeket már egyáltalán nem akartam cipelni.
Még egy gyors reggeli a Paradorban, lassan jobban ismerem ennek a szállónak a hátsó járatait, mint Angyalföldet.
Egész nap zuhogott, egy cipővel meleg lesz a pite, főleg ha tényleg 4 napon keresztül marad ez a borzalmas időjárás!
A nap fénypontja a Ponte Maceira melletti gótikus hídon való átkelés volt.

Nem sokkal utána beértem kolumbiai haveromat Francescot, aki Sarria-tól már az öccsével, a Madridban élő Osvaldoval nyomul (mindketten farmerban...mindketten térdig átázva...). Kiderült, hogy Francesco a cali kórházban dolgozik, sebész főorvos és hasi műtétek specialistája. Saját elmondása szerint igen jól keres, főleg kolumbiai viszonylatban. Nem akartam neki mondani, hogy egy új cipőre megiscsak illene áldozni, egy túranadrágról nem is beszélve....

Ha érdekelnek a gyalogos zarándok utak és a hátizsákos kalandtúrák, akkor tekintsd meg a túranaptáramat.