Hiába vártam délelőtt fél 10-ig, hogy hátha eláll az eső. Kemény emelkedőknek vágtam neki a bringával hatalmas felhőszakadás közben. Rüte határában egy gumiszerelő műhelyben kértem és kaptam 2 hatalmas műanyag zsákot, amibe a kerékpáros táskám tetején helyet foglaló hátizsákomat és derékaljamat próbáltam vízállóvá varázsolni. Wasserauen előtt néhány kilométerrel elállt az eső, de a ködös idő nem változott, napsütéstől messze álltunk. Az Ebenalp kabinos drótkötélpálya parkolójában hagytam a biciklit és a jegykiadó épület mosdójában öltöztem át teljesen. Minden egyes ruhadarabom lecserélésre szorult. A lift kezelői tájékoztatást adtak egy körtúra lehetőségéről és még térképet is kaptam tőlük. Indulhatott a várva-várt túra, már nagy eredménynek könyveltem el azt is, hogy pont nem esik az eső.

A mai nap fő célpontja a világ egyik legkülönlegesebb étterme, az Äscher étterem. Egy száz  méter magas sziklafal tövében helyezkedik el maga a fogadó 2.500 méter magasságban, csodálatos kilátással a svájci  Alpok sziklás csúcsaira illetve a Seealp tó felett magasodó Säntis hegyre. Az egészben az a legszebb,  hogy az étterem csak egy 3 órás gyalogtúrával közelíthető meg,  ezért nem kell tartani az amerikai és orosz "busszalfelviszünkmindenhova" turista csoportok kiábrándító látványától!  Bár feljuthatunk az előbb említett felvonóval is, de a felvonó vége nem annyira közel fekszik az étteremhez illetve a liftkabin befogadása is minimális, tehát a tömegturizmus kizárva. Hosszan elidőztem  az étteremben, kiélvezve a különleges helyszín minden pillanatát.

A vendégháztól rövid körtúra egy bámulatos hegyi kápolnához és cseppkő barlanghoz, majd a felvonó végétől vissza az étteremhez.

Onnan már rohanás lefelé! Nagy időveszteségemet a lefelé út során jelentősen kompenzálva  épp elkaptam a  vonatot Herisauig, majd onnan ismét 2 óra tekerés esőben és kerékpárosok számára gyalázatos körülmények közepette Wattwil városáig,  ahol egy nagyon kedves házaspár, Anne és Rudolf üzemelteti a zarándok szállást.  Utólag visszagondolva már igazán komikus,  hogy amikor először felhívtam Rudolfot már eleve késő délután,  akkor hangosan gondolkodva ennyit mondott : "Ma este,  lássuk csak. ...." - majd 10 mp hatásszünet után : "Még egy helyünk pont van!" Mondanom sem kell,  én voltam az egyetlen vendég aznap este..... Este viszont nagyon érdekes beszélgetés Rodolffal, Svájc felemelkedésének és pénzügyi hatalommá válásának okairól. Furcsa volt látni és hallgatni, hogy mennyire őszintén és egyszerűen, de mégis nagyon logikusan vezeti le a dolgokat. Egyúttal szerényen is, Svájc gyengeségeit is hangsúlyozva és a szerencsés egybeeséseket pedig ugyancsak említve. Kevesen tudják, hogy 100 évvel ezelőtt Svédország és Svájc volt  Európa 2 legszegényebb országa, nagy részben éheztek az itt élő polgárok. Tanulság lehet mindenki számára, hogy röpke 100 év alatt megkorát változhat a világ, bár kétségtelen Svájc esetében, hogy a történelmi események és a természeti adottságok azért nagyon a kezükre játszottak.

Ha érdekelnek hazai bor- és önismereti kirándulások, hátizsákos kalandtúrák és zarándok utak, akkor tekintsd meg túranaptáramat.