Lükiai út (Lycian way, Likya yolu) 3.Nap
Kabak – Bel (via Gey) 21 km Szint: 1.180 fel, 700 m le
Bár azt hittem eddig, hogy Ózd a csodák csodája, de az igazság valahol Alinca után keresendő! A nagyon meredek sziklafalon való leereszkedés lassú és nagyon körülményes a szűk ösvényen, de az öbölre néző panoráma végig a lefelé út során valami elképesztő, brutál cool érzés.
Még Alinca előtt az erdőben haladva a lehető legjobb helyen találkoztam Suleymannal. Mielőtt elkezd ragyogni az ötvenes hölgy olvasóim szeme, nem a filmsorozat turbános hősével, hanem egy jelenleg mérnöknek tanuló, mindig mosolygós egyetemista sráccal. Pont egy kisebb kereszteződés közepén kezdtünk beszélgetni, amit én nem észleltem az első pillanatban. Elmondta, hogy Kabak Beach-ről jön, amit hirtelen nem értettem, mert én ott haladtam volna tovább, ahonnan ő érkezett. És mivel ezen az úton a jelzés mindkét irányban fel van festve, valószínűleg csak 2 óra múlva vettem volna észre, hogy 3 órát feleslegesen gyalogoltam és szinte ugyanott vagyok, ahonnan eredetileg is indultam. Nem tudom őt ki küldte ide, de nagyon jókor érkezett…
Először Alinca elején láttam 2 együtt haladó, fekete egyenszerkós fiút, de már akkor is valami nagyon furcsának tűnt rajtuk. Amikor következő alkalommal láttam őket az Alinca – Gey közötti nagyon hosszú szakaszon, akkor már megfordult a fejemben, hogy az egyik lány. Félutat elhagyva az fenyőerdőből kiérve, az oszmán ciszterna előtt a betonúton megelőztem ismét őket, akkor már tényleg sehová sem tudtam tenni nemi identitásukat. 200 méteren belül a betonúton megláttam a piros keresztet, ami mindig a rossz irányra figyelmeztet. Amikor meglátták, hogy visszafordulok ők is megálltak és elővették a térképüket. A beszélgetésünk elején lett egyértelmű a hangjuk alapján, hogy mindketten lányok… Mekkora flash, hogy egy betonút közepén 5 percig azon tanakodom 2 leszbikus német lánnyal, hogy merre kell menni Gey irányába!
Gey után teraszos olíva ültetvények sorozata, maga a teraszos ültetvények látványa a Zöld-foki szigeteket juttatta az eszembe. Hasonlóan a ma már egyszer átélt szakaszhoz, iszonyú nehéz, hosszú és kemény terep Belig, ahol a Fatma panzióban sikerült nagyon jól lakni. Fatma a tulajdonos, pirított bárányhúst tálalt vacsorára párolt zöldségekkel (soha rosszabb vacsorát), és mivel a szintén vendég 2 német pár teljesen vegetáriánus, nehezen volt megállás…. Bárányhúst most egy ideig azt hiszem, nem kívánok!